Honnan indultunk - a helyszín

Egy rövidke posztot azért a helyszín is megér, mivel annyi minden történt ilyen kevés négyzetméteren, hogy muszáj róla ejteni 1-2 szót.

Szóval amikor már láttuk, hogy a gépeink gomba mód növekedni és nehezedni kezdtek, akkor elkerülhetetlenné vált egy műhely kialakítása. Szerencsére ehhez nem kellett messzire mennünk, keresni megfelelő alapozású, száraz helyet, így az ezzel járó mizériát átugorva az alap felújításokkal kezdhettük is a dolgokat.

Sajnos nem fotóztuk le az őskáosz állapotát, csak amikor már leválasztásra került a nyomdai rész a nagyműhelyről, de azért a méretek jól láthatóak ezeken a képeken is (meg még a régebbi rovarevős florárium is).

Szóval ekkor még csak egy nagyobb, de a kategóriájában azért kisebb kézi tégelysajtónk volt, illetve ez az a pillanat, amikor csak ezt birtokoltuk összesen (erre majd az egyik következő posztban visszatérünk). Ide kezdtük aztán szépen, lassan becipelni a gépeket. 

Persze, naivan mindenki azt gondolja elsőre, hogy hát mi ebben a nagy szám? Egy műhelybe gépeket bevinni? Na, igen! Mi is így voltunk ezzel (Fanni mondjuk kevésbé, ő mindig drámában volt, ha valamit be kellett valahogyan vinni).

takarítás-tatarozás-takarítás…

A végtelen történet gyakorlati része. Leszedni a linóleum borításokat, kiglettelni az alóluk előtűnő Mariana-árkokat, aztán amíg köt a glett, a 459.347 lyukat, egyenetlenséget, csavart, kiálló dűbelt is eltüntetni, majd festeni, festeni, festeni. És elvileg készen is lennénk. >>>Lehet is becuccolni!<<< Ez egészen addig nem is lehet gond, amíg nem tudatosodik az emberben, hogy minden gépünk 40 kiló felett van. Van amelyik 4-5 kilóval több, van, ami 410-zel, vagy 615-tel. Éspersze, úgy igazi a dolog, ha van 4+4+1+3 lépcsőfok és szintkülönbség a műhely és a kapu között. 

hova tegyük… hova vigyük

Aztán, amikor bekerült minden a helyére, jöttek a nem várt fordulatok. Új gépre bukkantunk, ami azt jelentette, hogy az egyik régit le kell cserélni, tehát lehet is kivinni a nagy nehezen bevitt vasakat. Ha megszorozzuk ezt a lecserélési procedúrát annyival, ahányszor váltottunk gépet a jelenlegi állapotig, akkor bizony ez egy eléggé fárasztó edzésprogram volt, így visszatekintve. 

A sors iróniája, hogy annyira gyorsan cseréltük le a gépeinket, hogy állandóan át kellett alakítani az asztalokat, munkapadokat, egyéb bútorokat hozzá. Mert hol volt hely egy nagy papírtartóval egybeépített munkaasztalnak, hogy nem, hol az egyik falnál volt a sokfiókos szekrényünk, hol át kellett tennünk „amoda”. A végére meg már úgy kellett szemlélni a dolgot, hogy mit bontsunk szét, hogy kellemesen el tudjunk férni.

Úgyhogy...

Most szívesen beillesztenénk ide egy képet a jelenlegi állapotról, de sajnos a halszem optikánk valahol még az Indiai-óceánon egy Hanjin konténerben utazik. Úgyhogy helyette egy romibb képet választottunk. :)